A fogalmak nélküli létezést kutattam. A mesterséges sötét az álom és az ébrenlét határán tartottak.. Sig Sauer P266. Már csak egy dolog kínzott. Nincs ok. Vagy nem értem, mi az. Azért jöttem, hogy megöljelek! Velem van valami, amit nem ismerek.' A. S.

Most Ambrus Sebestyén, a fiatal felvidéki író budapesti bemutatkozásának lehetnek tanúi a nézők. Az Anamnesis főhőse sajátos, egyedi teremtett világban él, kivételes intellektusát mások megfigyelésére és elemző életvizsgálatára fordítja. A hibák és a mellément történetek felismerésének nagymestere. A lenyűgöző leírásokkal és környezeti analízisekkel teli novella egyszerre a gyilkolás filozófiájának gyakorlati terepévé válik, a kutatás egy metafizikai élmény hatására a valóságba torkollik. A név és valódi identitás nélküli gyilkos áldozatai 'visszaszólnak', odaadóan okot celebrálnak ahhoz, hogy elvegyék az életüket. A rendkívül izgalmas szöveg lassanként tárja elő a létében botorkáló férfi történetét, ahogy emeletről emeletre halad, hogy kiírtsa a tanulmányozott életek szereplőit. Be kell lépnie a történetekbe, mielőtt megszünteti azokat. A kiteljesedést keresi valamint az okot. S azt, hogy e történet a sorsává válik-e vagy csak a megfigyelései mentén kering, s a saját élete is pusztán egy mások életéből való idézetként működik.

Az Ágens társulat hosszú évek óta az álom és a fikció kettősségével és az idő kutatásával foglalkozik, valamint filmes technikával dolgozik a színpadon. Használja a vágást, az idő kezelésének a szabadságát, a történet képi és az érzékelésre épülő jelekből való építkezését, stb.

A novellát párhuzamosan és részleteiben interpretáló és megélő férfiak mindegyike saját értelmezéssel fordul a szöveg felé, melyből a nézőknek egyedi módon kell összeválogatniuk a történet elemeit, a saját 'filmjüket'. Mégha esetlegesnek tűnik is a válogatás mikéntje, a történet mégis azon az úton halad, ahol haladnia kell, a szinkronicitással kacérkodik és egy gyilkos önmitológiájában marad.