Egy író, aki a 20. század legnagyobb katasztrófáját élte át, és aki a magyar holokausztirodalom egyik remekművét hagyta hátra. Egy regény, amely a zsidóüldözés és a koncentrációs táborok poklát tárja fel, de nem veszíti el a hitét az emberi méltóságban és a reményben. Egy előadás, amely filmszerűen követi az író és a kilenc koffer útját, felidézi a magyar zsidó közösség történelmi tragédiáját. Egy előadás, amely hozzájárul ahhoz, hogy a magyar közönség szélesebb körben is ismét felfedezze Zsolt Bélát, a Nyugat második nemzedékének tagját, a „hírhedett felforgatót és zsurnalisztát”.

Az előadás egy sajátos, meghasonult és kiábrándult, mégis mélyen humanista gondolkodású ember szemszögéből (aki maga az író), filmszerű snittekben végigköveti az író és a kilenc koffer útját Párizstól, a korábbi munkaszolgálatos emlékek borzalmain át, a nagyváradi gettó deportálásának egy hetéig. Az emlékképekben felbukkan számos más szereplő: az író édesanyja, a feleség, a gettóorvos, és egy sor történet, amelyek megrázóan ábrázolja az emberi természet ellentmondásosságát egy kifacsarodott világban.