Egymásnak és magunknak feszülés, felülkerekedés és legyőzetés.

 

A tükörfényű, vakítóan fehér szőnyeg kijelöli a szembenézés, a tánc, pontosabban a küzdelem terét – a küzdő felek pedig egyszerre ütköznek össze egymással és önmagukkal. Hol saját törékenységük, hol állati ösztöneik, hol a külvilág végtelen agressziója ellen harcolnak; a küzdelemben saját magukon kerekednek felül és saját magukkal szemben maradnak alul.

 

A skandináv mitológia letisztultságából, az izlandi sagák motívumaiból és a harcművészetek (cselgáncs, ökölvívás, glima) brutális erejéből, formanyelvéből egyaránt inspirációt merítő Lutte fontos darab a társulat életében, hiszen az előadásban ez alkalommal a megszokottnál is nagyobb teret és szabadságot kap egy új táncos generáció.