Koreográfusok:

Fekete Etelka, Radák János – Bukovinai táncok

Kelemen Gabriella, Kelemen Szilveszter – Kölpényi táncok

Gábos Endre – Sóvidéki táncok

Szabó Júlia, Szabó László – Balázstelki táncok

Antal Zsolt, Péter László – Csíki és gyimesi táncok

Az előadás Erdély tájait, közösségeit és hagyományait idézi meg – tánccal, dallal, írók és költők gondolataival kísérve.

Erdély tája több, mint hegyek, folyók és falvak együttese: szülőföld, emlékezet és történelmi sors.

Amit a nép évszázadokon át táncával, viseletével, zenéjével és szokásaival megtartott, azáltal üzeni ma is a világnak a megmaradás akaratát, a játék örömét és a közösség erejét.

Ugyanezt fogalmazzák meg az írók és költők is – van, aki fájdalommal, van, aki rajongással beszél róla.

Az előadás a vándorló bukovinai székelyek hontalanságát megidézve indul, aztán a vízmelléki falvak táncainak játékosságát hangsúlyozva, jut el a mezőségi tánc méltóságához, majd a sóvidéki székelyek forgós táncaival érkezik hazai tájra: Csíkba és Gyimesbe. A Gyimesi-havasok és a Csíki-medence találkozásánál mutatja meg az otthont, ahol két szomszédos táj eltérő viselettel, hasonló dallal és tánccal, de ugyanazon szóval és hittel tartja és védi a helyet, ahol született és ahol élni akar.

Ebben a gondolatban érvényes mindenhol a haza, az otthon érzése, amelynek megléte néha olyan természetes, mint a lélegzet, néha pedig küzdeni kell érte.

A Szomszédolás a tánc, a zene, a viselet, a szó, az anyanyelv erejében bízik, és vallja, hogy „megmaradni annyi, mint beszélni úgy, ahogy apáinktól tanultuk itt lent, a viharok közt konokul remélni, s megőrizni a tiszta, belső mindent”. (Páskándi Géza)

Az előadáson Kányádi Sándor, Sütő András, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos és Áprily Lajos idézetei hangzanak el.