„A nő, a nő, a nő

Pokol szülötte mind,

A férfit kifacsarja,

Eldobja s megy kacagva,

Még hátra sem tekint”

Egy felvidéki kisváros, Podolin (Krúdy diákkorának helyszíne) kisvendéglőjében, a „Krakkói Kalap"-ban játszódik az édes-bús, szomorú-vidám, erotikus-rejtélyes, "cselekmény-emlék".



A reggeli delizsánsszal érkezik Szindbád, hogy megszöktesse Hopfen borkereskedő úr boldogtalan feleségét, Amáliát. A fogadóban ismerős arcok, édes dallamok, elfeledett ételek, kísérőnek armagnac vagy cognac.



De, hol késik Amália?



Helyette váratlanul betoppan Majmunka az elhagyott, eldobott, elfelejtett régi-régi kedves.



Révbe érhet-e Szindbád „a nők lovagja, én szegény, én megbűvölt bolond”, vagy tovább bolyong a hajós "kinek vitorláira szívek vannak hímezve".