A Paysage inconnu a természet hatalmát idézi, az ember járta táj hatalmát, amelyet sorozatos képeken állít ellentétbe az állattal való találkozás hatásával. Itt azonban nem elvont, hanem egy nagyon is valóságos tájról beszélünk - nem messze Kanizsától, a szülővárostól, amely az egykori Jugoszlávia Vajdaság-tartományában fekszik.

A kanizsai „ismeretlen táj", a tájat alkotó, termékeny és titokzatos barátságaikkal oltalmazó alakokkal, továbbra is rendkívüli ihletforrás Nagy József számára. Ebben a belső tájban az idegent asztalukhoz invitálják Nagy József költővendégei és barátai: Tolnai Ottó, a költő, Dobó Tihamér, a csavargó festő és Antal, azaz Kovács Tóni, az egykori birkózó, akiből szobrász lett. Ők a meghívottai a vándor lelkek idilli vacsorájának, amelynek lényegi háttere a művészet és az alkotás.

Ez tehát az az ismeretlen és befejezetlen táj, amely szembeszáll a pillanat illékonyságával, a természet állandó változásával, az alkotás gesztusaival, az eltűnés és a nyomok követésének költészetével, az élettapasztalat és az érzékenység képzeletbeli hullámzásaival, és amelyet megszólít most Nagy József és társa, Ivan Fatjo, valamint a zenészek: Szelevényi Ákos és Gildas Etevenard.



Partnerek: Jalisco Állam kormányának Kulturális Titkársága, Guadalajara, Mexikó (az Onésimo González Nemzetközi Kortárs Táncfesztivál alkalmával) - L'Odyssée, Mimos Fesztivál, Országos Pantomim és Gesztusművészeti Intézet, Périgueux, Franciaország. Támogatók: DRAC Centre (Centre Tartomány Kulturális Igazgatósága) és Orléans város.