Hogy mi történt volna, ha Ascher Tamás ellátogat Erdélybe valamikor a kilencvenes években színházi kurzust tartani? Mi lett volna, ha Bezerédi Zoltánnak lett volna egy használt Zastavája? És hogy megrendezte volna-e Máté Gábor a Három nővért, ha egy véletlen folytán valóban összetalálkozik az akkoriban még csak színész Pintér Bélával? Senki sem tudhatja. Csupán arra kaphatunk választ, hogyan képzelte el mindezt Pintér Béla 2017-ben, és hogyan meséli el társulatának néhány tagja, illetve a Katona színészeinek segítségével.



Bezerédi:

"Az azt megelőző évben vásároltam egy használt Zastavát.

Már korábban meghúztam egy kicsit a hátsó ajtaját,

De keletkezett rajta még egy csúnya horpadás,

Mikor beszállt és bevágta maga után a Tamás.

Később újra kellett lakatolnom a komplett hátsó oldalát,

De aznap este bizony útra kelt a három jó barát!

Akkor még csak országúton lehetett kijutni a határra.

Mi a négyesen indultunk Biharkeresztes felé.

Az Úr áldását kértem az én kis Zastavámra,

És ő, mint a villám vágott be Ikarusok, Pótos Ifák elé.

A Gábor boldog volt. Legszívesebben kiszállt volna és fogott volna egy galambot, vagy egy verebet.

Szinte jól esett neki, milyen vadul vezetek, és hogy vakmerőn előzgetek.

De a Tamás ott hátul csak lapozgatta a könyvét. Sóhajtozott, mormogott.

Kérdeztük, hogy: „Mit olvasol Tamás?”

A válasz ez volt: Tovsztogonovot!

Aztán csodák csodája, csak negyvenöt percet kellett várakozni az Ártándi Határon!

Korábban itt az ember tíz-tizenkét órákat is el-eltöltött,

Hol a türelmetlenebbje beledöglött,

Ám akkor úgy tűnt, véget ért a rémálom!

Így a három jó barát, szinte újjászületett,

Mikor megpillantotta a Nagyváradi Vegyi Üzemet...”