Edith Piaf ellentmondásos személyisége, őszinte kitárulkozása a színpadon és zsarnoki "diktatúrája" a magánéletében: eme ambivalencia köré épülnek a monológok sanzonokkal, melyek az öregedő művésznő halála előtt lelkében játszódnak le.

A szöveget Piaf önvallomásai (Nem bánok semmit sem, Életem) alapján írta Milosevits Péter.

„Meghalok, és annyi mindent mondanak majd rólam, hogy már senki nem tudja ki is voltam valójában. Azt gondolják ennek nincs olyan nagy jelentősége?

Igaz. Mégis bánt ez a gondolat. Éppen ezért, amíg még tudok, beszélni akarok magamról.

Vállalva akár a botrányt is. Vállalva akár a szánalmat is.

De még bármi megtörténhet velem az utolsó számadás napjáig.

Jól tudom, hogy ott fenn, kérlelhetetlenül ismételem majd magamnak, mint egyik dalomban:

- „Nem, nem bánok semmit sem.”

Az előadás Edith Piaf életrajzi regényeiből készült (Életem, Nem bánok semmit sem…). A tíz legismertebb slágere hangzik el az előadásban, tangóharmonika kísérettel.

Galéria