„Ki ne szeretne - egyszer, féltékenységből - megölni valakit?”

A szerelem, a szenvedély természetét kutatja kitartóan regényeiben, filmforgatókönyveiben Marguerite Duras, a világhírű francia írónő. (A szerető, Az észak-kínai szerető, Moderato Cantabile, Az oroszlánszáj.) Merészen rajzolja meg a szűnni nem akaró, önpusztító vágy és a vággyal makacsul együtt járó veszteség minden pillanatát a nő-férfi küzdelmében, időtlen háborújában.

Történetei egyszerűnek tűnhetnek, hősei hallgatagok, szűkszavúan élik mindennapjaikat, mintha nem történne velük semmi, de ez a semmi feszültséggel terhes, vihar előtti csönd, s ha megjön a zivatar, az sem hoz enyhülést. Akárcsak a Nyáron, este fél tizenegykor című kisregényében, amelynek színpadi változata látható a Nemzeti Színházban.

Esküvője előtti éjszakán a vőlegény egy pisztolylövéssel megöli menyasszonyát, mert az megcsalta a legjobb barátjával, majd végez vele is. A gyilkosságtól fölzaklatott spanyol kisvárosba útjukat megszakítva, a vihar elől menekülve, megáll Maria és családja. Maria ezen az éjszakán érti meg, hogy élete ugyanarra tart, mint Rodrigo Paiestraé, a gyilkosé.



A történet nem pusztán a szereplőkben, a főszereplőben, Mariában fájdalmasan és csöndesen végbemenő veszteségről szól, hanem szól a szenvedély hatalmáról: „Ki ne szeretne – egyszer, féltékenységből – megölni valakit?”

A Nemzeti Színház Bajor Gizi Szalon megnyitására készült színházi előadás a nézők közelségébe, egy-lélegzetű térbe hozza az írónő különös világát, „meséli el” egy felhőtlen családi nyaralásnak induló spanyolországi út felkavaró eseményeit…

– Amúgy nem szeretek egyedül játszani, de egy ilyenfajta feltárulkozásra, amit ez a szerep igényel, alkalmas egy ilyen meghitt közeg, amikor egy nő személyén keresztül kell megérteni, milyen a házassága, a férje, a gyereke, mit rontott el – mondja a Mariát játszó Udvaros Dorottya. Maria szemszögéből (a nő alakjába Duras talán önmagát is beleírta), az ő érzésein át vezetve ismerhetjük meg ezt a különös történetet. A színésznő és a gitáros (Petz Bálint) a szöveg és zene párbeszédével bravúrosan jeleníti meg, varázsolja a néző elé a drámai események többi résztvevőjét, a szenvedélyek viharában küzdő Mariát és a perzselően forró határtalan katalán tájat…