Ha valami (vagy valaki) tetszik nekünk, ránézünk, és egyszeriben, - nem is tudjuk, miért -, jókedvünk lesz tőle, átmelegszik a szívünk, és úgy érezzük, még sokáig lenne jó így nézni, nézni.

Hősünkre senki nem néz szívesen.

Hősünkről nem is igen tudni, miféle szerzet.

Hősünknek sehol sincs maradása.

Hősünk tehát vándorol.

Keresi a helyét.

Keresi a szépet.

Keres valakit, aki őszinte örömmel tudna ránézni.