„Egyszer a cimborák gondolták, megviccelnek, s a galambjaim szárnyát jó szorosan leragasztották. Kacagtak magukban addig, amíg meg nem látták, hogy a vasút mellett egyes sorban gyalogolnak haza a Hazug Pista galambjai”

Az előadás a táncfolklorisztikailag kevésbé ismert Gyergyói- medence tánc-, és zenekultúrájába nyújt betekintést.

A gyűjtők által „felkapott” területekkel ellentétben e Maros- menti falvak feltérképezése háttérbe szorult. Az 1950- es évektől a 2000-res évekig alig készült 3- 4 táncgyűjtés a medencében, pedig Bartók Béla, Kodály Zoltán és Molnár Antal korai gyűjtései felhívják a figyelmet Gyergyó jellegzetes, karakteres, ősrégi dallamaira, hangszeres zenéjére, s ezek alapján táncaira is.

A 2000-res évek elejétől az alkotók faluról falura járva készítettek funkcionális és megrendezett filmfelvételeket a medence településein, értékesebbnél értékesebb táncos egyéniségeket, énekeseket, zenészeket találva. Ezeket, a korábbi gyűjtéseket, a megkerülhetetlen s megismételhetetlen Hazug Pista történeteit, „gurításait” felhasználva került színpadra az előadás, amely korábban nem látott mozdulatokkal, dalokkal, hangszer-összeállításokkal, történetekkel varázsolja el a nézőt.

A műsorban helyet kapnak a terület veretes táncai, énekei mellett a korai polgárosulás, valamint a székely tánctanítók hatására kialakult újabb stílust jelentő formák is, felvállalva ezek jelentőségét, létjogosultságát, folklorisztikai értékét.

A Gyergyói- medence hangulata, íze, zamata éppúgy megbabonázta az alkotókat, mint a helyiek táncainak, dalainak, ereje, energiája, ékessége.