Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája című műve szolgál az előadás gondolatmagjaként, melyben az Istennel való misztikus egység megélése után hirtelen Isten jelenlétének teljes hiányát tapasztalja meg a lélek. Mit kezd egy művész saját sötét éjszakájának megtapasztalása alatt önmagával, a művészetével? Kinek kell megfelelni, hogy elismerjenek? Miért olyan fontos az elismerés és kitől számít? Milyen -tetten érhető- elemeket kell tartalmaznia jelenleg egy kortárstánc előadásnak, ahhoz hogy aktuális és érvényes legyen? Mit lehet kezdeni a sikerrel vagy a sikertelenséggel? Ki az a “szakma”? Kiknek készül egy előadás? Mit lehet kezdeni a tánc nélküliséggel egy táncelőadásban? Mit lehet kezdeni az őszinteséggel egyáltalán? Mikor lesz vége ennek az éjszakának?