Színházak
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
- 2019/2020
- 2017/2018
- 2016/2017
- 2015/2016
- 2014/2015
- 2013/2014
- 2012/2013
- 2011/2012
- 2010/2011
- 2009/2010
- 2007/2008
- 2006/2007
- 2005/2006
- 2004/2005
- 2003/2004
- 1998/1999
Török SándorEz az enyém!
Zenés ágyrajárás
Ősbemutató
- Bogdánffy bácsiBárány Frigyes
- StimákBárány Frigyes
- Szentpétery SzilárdBárány Frigyes
- Rosner GézaBárány Frigyes
- SzerelőGulácsi Tamás
- KollárGulácsi Tamás
- ÖregGulácsi Tamás
- SanyiGulácsi TamásIllyés ÁkosLakatos MátéHorváth Sebestyén SándorRák ZoltánVarga Norbert
- DönciGyuris Tibor
- DrakulaGyuris Tibor
- NedeczkyGyuris Tibor
- KugyerayGyuris Tibor
- CenzorHorváth László Attila
- MaraHorváth Réka
- BélaIllyés Ákos
- MiklósIllyés Ákos
- ÚrIllyés Ákos
- SáriJenei Judit
- NagymamaJenei Judit
- IliJenei Judit
- Bolly MártaJenei JuditKosik AnitaKuthy PatríciaNyomtató EnikőSzabó MártaSzéles Zita
- ZénóKameniczky László
- JenőkeKameniczky László
- SzvobodaKameniczky László
- ElziKosik Anita
- NőKosik Anita
- MelittaKuthy Patrícia
- KamillaKuthy Patrícia
- SonnenfeldnéKuthy Patrícia
- RudiLakatos Máté
- MisiLakatos Máté
- JulaNyomtató Enikő
- BellaNyomtató Enikő
- Vörös nőNyomtató Enikő
- LajosPuskás Tivadar
- Leveli GézaRák Zoltán
- SonnenfeldRák Zoltán
- FérfiRák Zoltán
- Szilvássy JolánRák Zoltán
- Tussy BabuSzabó Márta
- Pollák bácsiSzabó Márta
- BrezovszkynéSzéles Zita
- MargitSzéles Zita
- PolláknéSzéles Zita
- ImreVarga Norbert
- FotogrófVarga Norbert
- SzeniczeyVarga Norbert
- SzereplőPalicz Eszter AlmaVámosi JuditBudai NorbertKertész ZsoltVámosi GergelyVámosi Máté
Zenészek:
SOLTÉSZ JAKIMCSUK ILDIKÓ, DÖMÖTÖR SÁNDOR, HOLIK ZSOLT, OLAJOS GÁBOR, TAMÁS ATTILA
- rendezőForgács Péter
- díszlettervezőFüzér Anni
- jelmeztervezőBalla Ildikó
- dramaturgKardos Tünde
- szövegkönyvKardos TündeForgács Péter
- zeneszerzőMárkos Albert
- súgóApjok Rodica
- ügyelőLengyel János
- rendezőasszisztensThiard-Laforest CsabaDemeter Anna
„Nem az én naplóm ez – ha naplónak nevezhető –, hanem a szobáké. Nagy nevetések történtek itt-ott, egyik-másik szoba körül, szinte minden ok nélkül, és nagy sírások, ugyanezen okból. Örömök, melyeknek nem volt alapjuk, és nagy tragédiák, melyek kicsi magokból robbantak. Vagy még inkább a semmiből.
Nem lestem meg ezeket a nevetéseket és sírásokat, csak láttam és hallottam. Maguktól kínálták magukat, bejöttek a nyitvahagyott felső ablakon, beosontak a kulcslyukon, átszivárogtak a falakon. Az ő ideig-óráig való történetük ez – ameddig itt vagy amott laktam –, s ha elköltöztem, történetük folytatódott, aminthogy nem is akkor kezdődött, amikor beléptem a színre. Különben is hol kezdődik vagy folytatódik egy ember, egy ház, egy szoba vagy egy bútor története? És hol végződik? Megkezdődött már a „kezdés” előtt, és a „végén” túl, még számtalan vége következik. Ez a szőrszálhasogatásra való hajlamosság ott vert gyökeret bennem, a tizenkét szobában. Az ember csak áll és áll, idegen szobák során végig, egyedül, nincs mit ennie, nincs mit innia, nincs mit felöltözzön, hát szőrszálat hasogat.”
(Török Sándor: Valaki kopog)
Ki itt,
ki ott,
ki zsúfolt társbérletben,
ki Budán,
ki Pesten,
ki kutyával,
ki macskával,
ki trafikkal szemben,
ki munkásszállón,
ki hotelben,
ki bútorozatlan albérleti szobában (ami a fürdőszobából nyílik),
ki földszinten (de van lift),
ki így,
ki úgy,
ki utcán,
ki erdőben,
ki lakóparkban,
ki koleszben,
ki egyedül,
ki mással,
ki kemény öklű élettárssal,
ki cirkósban,
ki garázsban,
ki panelben,
ki elfekvőben,
ki kertvárosi övezetben,
ki Ócsán,
ki ott sem,
ki pincében,
ki tetőtérben,
ki börtönben,
ki árvaházban,
ki külföldön,
ki tébolydában,
ki kacsalábon forgó palotában,
ki sátorban,
ki sikátorban,
ki évek óta vízum nélkül Chicago-ban,
ki falun,
ki tanyán,
ki fönt a Rózsadombon,
ki színészházban,
ki cigánysoron,
ki leselejtezett villamoson,
ki anyja hasában,
ki közmű-, hitel-, közösköltség tartozással,
ki eltartási szerződéssel,
ki párnája alatt késsel,
ki nem él már,
még az is lakik,
ki fent,
ki lent,
nézőpont kérdése csupán,
hol kezdjük a szőrszálat hasogatni.
2014. 04. 26.