A Piccola Compagnia Della Magnolia hosszú idő óta fontosnak tartotta,  hogy a Hamlettel foglalkozzon azért, hogy ezt a darabot két különleges szemszögből vizsgálja. Egyrészt a legszigorúbban vett technikai szemszögből – megfelelni a Shakespeare-i nyelvnek, megpróbálni megérteni, hogyan kell elmondani a színpadon megbecsülve az eredeti metrumait és zenéjét, megvizsgálni az angol nyelv jellegzetességeit és azután visszatérni az olaszra. Ez a vizsgálat azt jelentette, hogy közvetítették a drámaíró  nyelvének plasztikusságát, érthetőségét és felidéző erejét, így építve hidat az régi és a modern idők közé.

Másrészről a Shakespeare iránti érdeklődés Hamlet személyes történetére is fókuszált. Hamlettel mint férfival foglalkozik, és a szerelem érzésével, amikor az ingadozik a szerelem lüktetése és a beteges birtoklási vágy között.

Hamm-Let (Tanulmány a falánkságról)  a szeretet színjátékává válik, amikor a szeretet kedves, könyörtelen, falánk, amikor a kezdeteknél úgy tűnik, örökké tart,  de egy árulás megtagadja létezését; amikor a szeretet vaddá és vérfertőzővé válik, amikor nevetni lehetne rajta máskor halhatatlannak érezni, amikor Hamlet egy nő gyermeke és általa  mégis elpusztíttatik, amikor nem lehet beszélni a szeretetről, mert a szavak elárulnak.

Kezdve Shakespeare kiapadhatatlan  remekművétől, eljutva Müller Hamletgépének könyörtelen nyelvéig a Hamm-Let (Tanulmány a falánkságról) mesél a Hamlet-Gertrud-Ophelia kapcsolatról,  három  karakterről,  akik elpusztítják egymást a szeretet miatt, ami a főhősök ellen fordul, mint egy pokoli gépezet, felfalva a kapcsolatot anya és fia és a két szerelmes között.