Világjobbítók halála és halhatatlansága
Báthory Éva
Hogy Tasnádi István nem könnyen beskatulyázható szerző, arról már a nálunk három éve szintén nagy sikerrel bemutatott Malacbefőtt előadásain meggyőződhettünk. Ízig-vérig modern (tehát a látványos „modernkedés” egész kelléktárát nagy ívben sutba vágni képes) darabjait még műfajilag meghatározni is nehéz. Áradó humora úgy nevettet, hogy közben a feltárt valóság kegyetlen hidege borzongat, gyilkos iróniája a legváratlanabb pillanatokban talál telibe.
Zseniális alakítások
István István (Kriston) és Egger Géza (Tököli Sándor) párosa csodálatos színészi játékkal nyújt páratlan élményt. Képzelet és valóság, tragikum és komikum egymásba átmosódó világai között néha egyetlen mozdulattal, tekintettel vezetik át biztos kézzel a nézőket. A sok pénz reményében vállalkozóvá vedlő, majd egy bankkölcsön révén mindenét elvesztő tanár öngyilkosságának megakadályozása csak félig Don Quijote-i tett, a mobiltelefonos „szellemi párbaj” megalázásaira való reagálásuk úgyszintén. Az utolsó jelenet örökszép játéka, István István, Egger Géza és Czintos József balladai tömörségű mozdulatai már egyértelműen hirdetik az erkölcsi és szellemi értékek diadalát a Szabó Patrikok látszatvilága fölött. Gaál Gyula, Péter Attila, Bándi Johanna, Laczkó Tekla, Marosszéki Tamás, Poszet Nándor ellenállhatatlan dinamikával és humorral alakítanak fejenként hat-nyolc kisebb szerepet, mintegy „berendezve” a Szabó Patrik-féle (Varga Sándor) karrierek hátterét. (...)
Kapcsolódó linkek
- A kritika teljes terjedelemben a Szatmári Friss Újság oldalánBáthory Éva: Világjobbítók halála és halhatatlansága