A mese tündére csak akkor látogatja meg az embereket, amikor kedve szottyan – olvashatjuk Andersen történetében. No, de, ha nem jön? Ha nem találjuk sem az asztalfiókban, sem az ágy alatt, se a nevetés, se a sírás határán? No, olyankor el kell indulni megkeresni. Így tesz főhősünk, Regelaki Pömpöllér is. Ám nem a mesetündérrel, hanem a lápi boszorkánnyal találkozik, aki mesél neki a lidércekről. Bizony segítségre van szükség, mert a lidércek már a városban vannak. Ember legyen a talpán (s afölött is), aki összeszedi, és visszahozza őket a lápi világba, mielőtt összezavarják az emberek lelkét. Főhősünk el is indul, s megteszi, amit megkövetel a hősi lét. Aztán csak gondolkodhatunk, hogy akkor most megtalálta a mese tündérét vagy sem? (Segítek: megtalálta.)