A történet úgy kezdődik, mint sok másik: egy anya, egy apa és egy fiú. Évek óta, de talán soha, senki a családból nem tudott őszintén a másikhoz szólni. Most, hogy a fiú felnőtt, elköltözött, hogy minél távolabb legyen. Néha még hazalátogat - alapvetően szereti őket és szüksége van rájuk és reméli, hogy ezúttal végre tudnak majd őszintén beszélni. A szülők szeretik a gyermeküket, talán még jobban is szeretnék, ha tudnák hol romlottak el a dolgok, ki vagy mi volt az oka annak, hogy fiúk nem olyan, mint a “többi normális ember”. Minden a legnagyobb rendben lenne, a probléma azonban az, hogy a fiú már olyan, mint a többi normális ember. Egy intim, őszinte, vicces, költői és olykor tragikus történet ez a szülőkről, akik képtelenek elfogadni, hogy a fiúk meleg. Bár úgy hiszik ők mindent megtettek, mindent megpróbáltak, mégis saját, feltételekhez kötött szeretetük rabjai, akik egybként sem állnak készen bármi másra. - Biljana Srbljanović, dramaturg