A Még egy verőfényes nap igaz történeten alapul. Szereplői hús-vér emberek voltak, az események megtörténtek, és távolról sem voltak annyira viccesek. Sajnos egy kis és kevésbé ismert magántörténelem részét képezi – azok történelmét, akik az ’50-es években az akkori Román Népköztársaság alatt megélték a Kollektivizálást. Az előadás szövegét a Temes megyei Zorány faluban történt események ihlették, melyeket a Prin Banat Egyesület valamint a Temesvár Európa Kulturális Fővárosa Egyesület által szervezett „Cămine în mișcare / Moving Fireplaces” [Mozgó Tűzhelyek] kulturális projekt keretén belül gyűjtöttek, és amelyeket Codrea (szül. Oproni) Rodica asszony családtagjai éltek át. A Még egy verőfényes nap Serafin Oproni története, aki erős jellemről és bölcsességről téve tanúbizonyságot 1956-ban megtagadta a kollektivizálást és ellenállt a megfélemlítő taktikáknak, amiknek akkoriban a parasztság alá volt rendelve.

A Még egy verőfényes nap a tisztességről és a brutális, arrogáns és lekezelő totalitárius állam zaklatásai és visszaélései ellen harcba szálló emberi jellem erejéről szól.

(Andrei Ursu)