A Zrenjanin című előadás a közelmúlt és jelenünk eseményeit dolgozza fel. A szocializmusról a kapitalizmusra és neoliberalizmusra való áttérés alattomosabban ássa alá az országot, mint bármilyen háború; a gazdag iparváros pedig romokban hever: haldokló váz, kiüresedett, guruló testek.

A gyárak, amelyek családok ezreit tartották el, most a legszörnyűbb, engedélyezett kizsákmányolásnak  és pusztulásnak vannak kitéve. Mindazt, amit az országalapító atyáktól örököltünk, földbe döngölték, lábbal tiporták, leköpték, megalázták, megsebezték. A gyárak üresek, a rozsdamarta ajtók mindazok dicsőséges múltjának tanúi, akik nem tudtunk mit kezdeni ezzel az örökséggel. A lázadó szellem ebben az elveszett országban jött a világra. A kérdés az, mit is tegyünk: kérdőre vonjuk-e az igazságtalan rendet és rendszert, és azokat, akik egyik napról a másikra kétes körülmények között meggazdagodtak, vagy hallgassunk inkább és akkor talán hallgatásunkért cserébe jut egy darab száraz kenyér?

Kik az igazak?

Azok, akik a köztulajdon, a társadalom és a város megmentése közben életüket vesztik, vagy azok, akik sérülést szenvednek, miközben önmaguk óvják és a rendszert védik? És ha mindketten sérülnek, mi a teendő?

Az előadás nem törődik bele a helyzet sorsszerűségébe, hanem igyekszik megérte(t)ni, hogy mi és hogyan történt velünk.