Portré
Bitskey Tibor
Életrajz
Rákoskeresztúr, 1929. szeptember 20. – Budapest, 2015. február 2.
Rákoskeresztúron született és itt is élt 12 éves koráig (1941). A Bulyovszky utcai elemi iskolában fedezték fel kiváló versmondási képességét. Nagybátyja Altziebler Pál zeneszerzõ, karmester és hegedûmûvész által vezetett kis színházi társulatban ismerkedhetett meg a színjátszással.
Tanulmányok: Színház- és Filmműv. Főisk., 1949-53.
Életút: 1951-59 a Magy. Néphadsereg Színháza, 1959-64 a Nemzeti Színház, 1964-74 a Vígszínház, 1974-96 a Thália, ill. Arizona, ill. Művész Színház tagja. Jászai Mari-díj (1958, 1962), érdemes művész (1984).
Főbb szerepei: Agárdi Péter (Heltai: A néma levente), Rostand: Cyrano, Illés-Vas: Trisztán, Proctor (Miller: Salemi boszorkányok), Rodrigo (Corneille: Cid), Petrucchio (Shakespeare: Makrancos hölgy), Katona: Bánk bán, Ádám (Madách: Az ember tragédiája), Kossuth (Illyés: Fáklyaláng), Vejnemöjnen (Kalevala), Csúsingura, Prométheusz (Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz), Hszi Men Csing (Szép asszonyok egy gazdag házban), Vronszkij (Tolsztoj: Anna Karenina), Bojnyik (Tersánszky: Kakuk Marci), Parancsnok (Simon: Don Juan), Pósalaki úr (Móricz-Kocsák-Miklós: Légy jó mindhalálig), Sir Ralph Bloomfield Benington (Shaw: Segítség! Orvos!), Geges Ciprián (Tamási: Hegyi patak), Raggi doktor (Chiara: Jöjjön el egy kávéra hozzánk), Bolyai Farkas (Németh L.: A két Bolyai), Strici (Brecht-Weill: Koldusopera), Karl Joseph (B. Strauss: M. v.), Gibbs doktor (Wilder: A mi kis városunk), Seress Sándor (Fejes: Rozsdatemető), János mester (Márai: A kassai polgárok), Sík: István király, Komtur (Nagy A.: Don Juan), Teleki László ((Illyés: A különc), Castelli (Németh: Galilei),
filmen: Rákóczi hadnagya (1953), Egy pikoló világos (1955), Tegnap (1957), Dúvad (1959), Rangon alul (1960), A kőszívű ember fiai (1964), Virrad (1965), Egy magyar nábob - Kárpáthy Zoltán (1966), Egri csillagok (1968), A néma dosszié (1977), Idő van (1985), Banánhéjkeringő (1986), Napló szerelmeimnek (1987), Túsztörténet (1988), Melodráma (1990), Honfoglalás (1996).
Hobbi: tenisz, teke, vadászat, természetjárás.
A művészt kétszer ismerték el Jászai Mari-díjjal (1958, 1962), a Kossuth-díjat 2000-ben kapta meg. 2007-ben a XVII. kerület választotta díszpolgárává. 2012-ben Bessenyei Ferenc művészeti díjjal tüntették ki, ugyanabban az évben a II. kerület díszpolgára lett. 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét kapta meg. Nemzet Színésze cím birtokosa

Képsorozatok
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Művészek írták
Olasz szalmakalap
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező) Szegő György -
Interjúk
A színházban emberi mondatokat mondanak, és azok hatnak ...
„Amikor nem érzem a színházban, hogy mit akar tőlem az előadás, hogy mi felé akar terelni, akkor én elhagyatott leszek és magányos.” – beszélgetés Csiszár Imrével Gyulay Eszter