Portré
Köleséri Sándor
Életrajz
Miskolcon születtem 1972. április 25.-én, törpe termettel.
Általános iskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem, majd 1990-ben sikeres érettségi vizsgát tettem és híradásipari műszerész lettem. Ennek ellenére nem dolgoztam a szakmában - az iskolában töltött négy év rávilágított arra, hogy nem a műszaki pálya érdekel, inkább a humán tárgyak kötötték le figyelmemet. Alkalmi munkákból éltem és elvégeztem egy kilenc hónapos átképző tanfolyamot, melynek során deviza- és bankügyintéző képesítést is szereztem, de érdeklődésem folyamatosan a színház és a film felé terelődött.
Ezzel a számomra ekkor még kicsit mitikus területtel 16 éves koromban kerültem kapcsolatba, amikor statisztálhattam Kamondy Zoltán vizsgafilmjében. Már az általános iskolában rendszeresen jártunk színházba, Opera-bérletem volt felső tagozatban, és vidéken eltöltött éveim alatt a tv-képernyőn látott színházi közvetítések egyre erősebbé tették a színház és a film iránti rajongásomat. Szerettem volna kipróbálni magamat, s ez szerencsére sikerült is, amikor 1995-ben Klapka György vállalkozó törpéket és liliputi embereket keresett egy színházi előadáshoz. A rendező, Novák János Szirt herceg szerepét bízta rám Pozsgai Zsolt-Swift: Gulliver című művében, mely a Thália színházban került bemutatásra. Ebben három dalt is énekelnem kellett, így rögtön a mélyvízbe kerültem, s végleg megbizonyosodtam arról, hogy legjobban a színjáték érdekel, ugyanakkor világossá váltak alapvető hiányosságaim is (pl. beszédtechnika), melyekről tudom, hogy sokat kell még dolgoznom rajtuk.

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Mindig továbbléptem, amikor már nem értek új impulzusok”
Tímár Éva Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésszel budai otthonában színészi hivatásáról, legkedvesebb szerepeiről és pályatársairól beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Köszönöm, drága jó istenem, hogy ez ma sikerült.”
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon. Kozma András