Portré
Márton András
Életrajz
Életpályája: 1943. szeptember 16-án született Nyíregyházán. 1967-ben végezte el Színház- és Filmművészeti Főiskolát Ádám Ottó osztályában. Karrierje a Vígszínházban indult (1967–1969). Ezután 1969–1977 között a József Attila, 1977–1979 között a Madách, 1979–1982-ig a Nemzeti Színház tagja, majd 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja volt. Négy szezont tölt el itt. 1986–1991 között a Radnóti Színház társulatában játszott. Főleg gyermekeknek szóló rajz-, és bábfilmek ismert szinkronhangja (Legkisebb Ugrifüles). 1991-ben a Merlin Színház egyik alapítója volt. Óraadóként oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
Közben rövid időt Finnországban töltött asztalosként, színészpedagógiai műveket fordított és Kaliforniában tanított. 1990-ben a Külügyminisztériumban dolgozott főosztályvezető-helyettesi beosztásban, majd 1991-ben megalapította a Los Angeles-i Főkonzulátust, amelynek 1995-ig főkonzuli rangú vezetője volt. 1997-ben tért haza az Egyesült Államokból, ahol tanított és vállalatot vezetett. Azóta a Pécsi Nemzeti Színház tagja.
Márton András az MDNP pécsi vezetőségi tagja, egy időben önkormányzati képviselő volt: a Gazdasági, Tulajdonosi és Vállalkozói Bizottságban képviselte a Fidesz-frakciót. 2001-től két és fél éven át, 2004-ig vezette a New Yorkban működő magyar kulturális missziót.
Díjak:
1976. Jászai Mari-díj

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Mindig továbbléptem, amikor már nem értek új impulzusok”
Tímár Éva Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésszel budai otthonában színészi hivatásáról, legkedvesebb szerepeiről és pályatársairól beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
„Köszönöm, drága jó istenem, hogy ez ma sikerült.”
Blaskó Péter gondolatai az átváltozásról, a függöny mögötti titokról – a színházi alkotás képessége egy olyan fajta tálentum, amit az ember a jóistentől kapott és vele született. És azzal úgy kell sáfárkodnia, hogy kiteljesedjen benne és ez a kiteljesedés a mindenkori nézőknek örömet okozzon. Kozma András