Portré
Németh Márton
Életrajz
Az első zenei élmények általános iskolás koromban értek, amikor testvérem hatására harsonán kezdtem el játszani, mellette pedig az iskola énekkarában énekeltem.
Gimnáziumi éveim alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az éneklésben jobban ki tudok teljesedni, emiatt magánének tanulmányaimat a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában folytattam. Operaének-művész és magánének-művésztanár diplomámat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem meg. Egyetemi éveim alatt még inkább megerősödött bennem a közös éneklés iránti rajongásom. Szólista szerepeim mellett a kóruséneklésben találtam meg azt a szívből jövő muzsikálást, ami élvezetet és biztonságot nyújt a számomra.
Hiszek a zene személyiségfejlesztő, közösségformáló erejében, mert úgy érzem ezáltal közelebb kerülhetek az emberekhez, és jobban megismerhetem önmagam képességeit, határait. Igyekszem a zenéhez mindig kellő alázattal és szorgalommal fordulni. Az éneklésnek köszönhetem, hogy megismertem feleségemet, akivel jelenleg együtt erősítjük a színház társulatát.

-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Művészek írták
Olasz szalmakalap
„Engem általában lenyűgöz egy színpadi szöveg..., Ez a legfontosabb: olyan anyagot találni, ami meghozza a kedvemet. Az Olasz szalmakalap színtiszta színház. Mindig nagy kedvet csinál a munkához – ezért rendeztem meg már korábban is – mert örömből fakad.” (Silviu Purcǎrete rendező) Szegő György -
Interjúk
A színházban emberi mondatokat mondanak, és azok hatnak ...
„Amikor nem érzem a színházban, hogy mit akar tőlem az előadás, hogy mi felé akar terelni, akkor én elhagyatott leszek és magányos.” – beszélgetés Csiszár Imrével Gyulay Eszter