Portré
Rusznyák Gábor
Életrajz
1973-ban született Karcagon. Édesanyja, Tüdős Julianna tanító, édesapja Rusznyák Aladár, rajz-román-orosz szakos tanár. Általános iskolai tanulmányait Kőröstarcsán kezdte 1979-ben, majd Battonyán fejezte be a Magdu Lucian Román Általános Iskolában.
1991-ben érettségizett a gyulai Nicolae Balcescu Román Gimnáziumban.
1991-1994 között a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola hallgatója, tanító szakon. Mellette 1991-1995 között a színészképzőt is elvégezte a főiskola keretein belül.
1995-2000 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, rendező szakon, köztársasági ösztöndíjjal.
2000-2001 között a Vígszínház,
2002-2003 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház,
2003-2009 között a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője, a Kaposvári Egyetem adjunktusa.
2012-től a Miskolci Nemzeti Színház művészeti tanácsának tagja, a színház renezője, mellette 2015-től a kecskeméti Katona József Színház főrendezője.[3][4]
Nős, két gyermek édesapja
Színészként közreműködött a Schilling Árpád rendezte Baal című előadásban. A Baal és a W-munkáscirkusz zeneszerzője.

Képsorozatok
-
Interjúk
Az semmi – ezt hallgasd meg!
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk. Rojkó Annamária -
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„Mindennek az Egyetemi Színpad az oka.”
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak. Farkas Éva